Ajánló: 2012 márciusMore news

Az aktuális ajánlót Molnár Miklós állította össze.

Előre bocsátom, hogy nem tartom magam sem somelier-nek, még a borok szakértőjének sem, ezt hasznosnak és tisztességesnek tartom tisztázni mindenki előtt, ki e sorokat olvassa. Még csak azt sem tudom megmondani, mit is figyeljen az ember egy bor íz világában, mitől lesz az nemes, vagy épp említésre sem méltó. Egyszerűen szeretem a bort, az illatát, az ízét sallangok álszakértés nélkül. Otthon mindig őrzünk 3-4 palack bort, melyet szeretünk felbontani akár egy hétköznap méltó levezetésére, akár egy-egy kevésbé hétköznapi ebéd vagy vacsora méltó kísérőjeként. A Vin Art/Koch és Társai Szőlőbirtok pincészet 2008-as Cabernet Sauvignon bora, amit szívesen ajánlok az olvasó figyelmébe, mindenféle különösebb koncepció nélkül került kiválasztásra és megvételre. Ismerkedvén a borok világával, azonban úgy érzem, az ünnepi „rib eye” steak (szigorúan legfeljebb is csak medium-rare) vacsorának megfelelőbb kíséretet nem is találhattam volna. A villányi borvidékről származó bor a 32. országos borverseny aranyérmes bora. Ízé és illata némileg emlékeztet a Portuga és Figo borokra, de jóval selymesebb, kevésbé száraz, illata gyümölcsös. Aki szereti a karakteres, de mégis selymesebb íz világgal rendelkező vörösbort, ennek a palacknak mindenképpen érdemes egy helyet szánni az otthoni borállványon.

A Pro Helvetia svájci kulturális alapítvány kiállítása tekinthető meg még március 22-ig a Francia Intézetben. A kiállítás némileg könnyedebb, de korunk mégis oly meghatározó témája a svájci képzőművészet, design hatása és szerepe Hollywoodban. Számos film, videójáték és animációs film köszönheti formavilágát, egyedi ábrázolását svájci művészek ecset vagy egérvonásának, melyekből kiváló ízelítőt kap mindenki, aki ellátogat a kiállításra. Egyik talán legismertebb képviselője a kiállított művészeknek H.R Giger, aki enyhén szürreális vízióit papírra vetve 1980-ban Oscar díjat érdemelt ki az Alien c. film látványvilágának megteremtéséért. Alkotásai, nem feltétlen maradnak minden esetben a jó ízlés határain belül, de az is lehet, hogy pusztán a kedves látogató egyéni fantáziája színezi a látványt oly irányba, mely így – mondhatni – önnön „kitalálóját” ejti zavarba.

És ha már kitérőt tettünk a filmek világába, – kissé vagy nem – volt alkalmam megtekinteni a The Artist c. ’20-as ’30-as években játszódó film romantikus drámát, ami egyedi vonását némáságának köszönheti. Érdekes élmény a 21. században, moziban olyan filmet nézni, melyet némafilmként álmodtak vászonra. Talán pontosan ez a fajta látásmód ad egy olyan romantikát, ha úgy tetszik bájt a filmnek, amely az egyszerű történet, és izgalmas fordulatok hiánya ellenére odaszegezi a nézőt a székébe és vidáman egyfajta rajongással éli végig az alig száz percet. Hogy miért is kapott a film öt Oscardíjat, a művészi értékek ilyen mélységekben való felfedezése nem is tisztem. Tény, hogy a francia Jean Dujardin játéka valóban tökéletesen tükrözni látszik a korabeli némafilmekben nyújtott alakításokat, és üdítő és élvezetes darabja e film a mozgókép történelemnek, melyet mindenkinek szívesen ajánlok.